Extázis... Így tudnám leírni azt az érzést, amivel hazajöttem vasárnap a színházból. Mostanra ugyan sikerült lecsillapodnia bennem a dolgoknak, de még mindig eszméletlen jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok az estére.
Annak, aki a magyar gasztro-világban egy kicsit is járatos, nem kell bemutatnom Bíró Lajost, aki hazánkban és külföldön egyaránt olyan sikereket ért el e területen, amit kevesek mondhatnak el magukról. Gyakorlatilag ő országunk modern gasztronómiájának úttörője, éllovasa, csúcstartója, stb., kinek mi tetszik... Lényeg a lényeg, már előre vártam, hogy végre találkozhassam vele. Persze nem reméltem sokat, mivel ezek előtt a programok előtt nem arról szól az élet, hogy trécseljünk a fellépőkkel az élet dolgairól, hanem inkább szervezés, átbeszélés zajlik, de azért bíztam benne, hogy néhány szót elcsíphetek tőle. Ez sikerült is, illetve kedves segítőjét is kifaggattam néhány számomra érdekes konyha-praktikáról, amíg a háttérben intézte a meglepetés falatkák ügyeit.
Na egyébként ezek a meglepetések szolgáltatták a lenyelhető "drogok" világát, ugyanis a Bock Bisztróból hozott libamáj-mousse retek-zeller salátával és az újszerű paprikás krumpli (ami egyébként Bíró Lajos kedvence) egyaránt olyan magaslatokban szárnyaltak, amiket képtelen vagyok szavakba önteni. Mindenesetre fantasztikus élmény volt ezeket ízlelgetni, miközben hallgattuk, ahogy Lajossal és Mácsai Pállal beszélget Lugosi Viktória, az est háziasszonya. Az irodalmi többletet Jordán Adél hozta a műsorba, de hozzá sokszor társult Mácsai is, amikor párbeszédes jelenetet olvastak fel Kosztolányitól.
Egyébként persze Mácsai Pálnak is nagyon örültem, csak azért nem vele kezdtem az ódák zengését, mert már volt szerencsém vele találkozni ezelőtt is személyesen, családi körben, így itt az újdonság varázsa már nem tarkította várakozásaimat.
A vendégek itt főleg magukról, életükről, a színházról és természetesen az ételekről beszéltek. Hallhattunk a szüleikkel való kapcsolatukról, arról, hogy mennyire voltak jó (vagy inkább nem jó :D) gyerekek, és úgy általában arról, hogy hogy jutottak oda, ahol most vannak, mit tartanak sikereiknek, és merre szeretnék, ha tovább ívelne karrierjük. Persze mindezt poénos sztorikkal, anekdotákkal tűzdelve mesélték el a szereplők, feszültség egy pillanatig sem kapott helyt az est folyamán a teremben.
Az fix, hogy két olyan ember volt a Katona vendége vasárnap, akik pályájukon valami igazán maradandót alkottak, olyat, amit nehéz lesz utánozni vagy felülmúlni az őket követőknek. Én konkrétan még másnap sem tudtam letörölni a képemről a vigyort, annyira fantasztikusan éreztem magam. Mindenkinek csak kívánni tudom, hogy sok ilyen jó élményben legyen része élete során, mint amilyen számomra ez az este volt a Katonában.
